1. Melyik rész tetszett a legjobban?
2. Melyik rész nem tetszett?
3. Elégedett vagy a történettel?
Gondolom észrevettétek de innentől kezdve más betűtípussal fogok írni. A nagy helykihagyásokat a mondatok között és a vastag Ő betűket nézzétek el nekem, de máshogy nem tudtam megcsinálni. Jó olvasást! O xx
2012. November. 28.
- Védj! Most szúrj! Fejre vigyázz! - biztat Jay, az apám
alkalmazottjának a fia.
- Na, jó figyelj!- törlöm meg a homlokom, melyen már
izzadságcseppek gyöngyöznek. - Attól még, hogy te már 18 vagy, nincs
jogod, hogy parancsolgass nekem! - fordulok el tőle és a
gyakorló babát egy erős rúgással messzire parancsolom. Jay átugorja a korlátot és átkarol.
- Tudod jól, hogy apád azzal bízott meg engem, hogy felügyeljek
rád - vigyorodik el. Komolyan úgy viselkedik, mintha bébi csőszködnie kellene felettem.
- Hm, érdekes... Akkor neked most nem is kell gyakorolni? Vagy
csak félsz, hogy egy lány jobb nálad?- húzom fel a szemöldököm és csípőre teszem a kezemet.
- Ezt vegyem kihívásnak?- kérdezi, és gúnyos vigyorra húzódik a
szája.
- Úgy is mondhatjuk-válaszolom és támadásba lendülök. Egy darabig
viaskodunk így, de hirtelen Jay torkához érintem a kést, épp csak annyira, hogy
érezze, hogy ott van.
- Oké, oké te nyertél - fogja le a kezem és eltolja a torkától. -
Úgy is pihenned kéne már... Úgy látom, hogy elfáradtál, és- de itt nem tudja
befejezni, mert közbeszólok.
- Jay - sóhajtok egyet fejcsóválva.
- Jó, jó értem én, ne igazgassalak, megvan - mentegetőzik.
- Ügyes fiú - vágok egy gúnyos vigyort és kisétálok a
gyakorlóteremből. Egy szőke fiatal nő állít meg.
- Ms. Skyler, menjen fel Mr. X irodájába, hívatja önt - nézett a
szemembe.
- Jól van. De kérem, ne magázzon, és én Amanda vagyok, nem Skyler!
A Skyler csak a középső nevem - magyarázom, és közben elindulok felfelé a lépcsőn. Visszafordulok
és tovább veszem a lépcsőfokokat. Mindig elcsodálkozom, amikor erre a nagy épületre nézek. Sosem értettem, hogy apámnak hogy volt annyi
pénze egy ekkora épületet megépíteni, hisz' én egy alig 20 négyzetméteres
kunyhóban lakom, úgy, mint a többi "alkalmazottja". Odaérek a fekete
ajtó elé és lenyomom a kilincset. Apám megfordul a székében, mint mindig, arcát
most is maszk fedi.
- Skyler, kérlek, várj meg a pincében. Nekem még el kell intéznem
pár dolgot - int nekem, ami azt jelzi, hogy menjek, hagyjam békén. Csodálkozó
arccal kimegyek a szobából. Apám nem így szokott viselkedni... Egyáltalán nem.
Megcsóválom a fejem és próbálom győzködni magam, hogy inkább örüljek, hogy most nem... Nem
akarom befejezni a mondatot. Nagy levegőket veszek és ezeket
a gondolatokat próbálom agyam legmélyére űzni. Leérek a pincébe. A szekrény mellett egy fekete hullazsák pihen, alatta a már örökre
szunnyadó lakójával. Kikerekedett szemekkel a szemközti falhoz lapulok, de a
kíváncsiságomat nem tudom legyőzni. Tudom, hogy amit fogok látni, nem lesz valami szívszorongató. Óvatosan
odamerészkedek a kidomborodó fekete
anyaghoz, és felhajtom ott ahol
véleményem szerint a fejnek kell lennie. - Te jó ég!- gondolom magamban és a
hányinger kerülget. Gyorsan hátrahőkölök és a
számra szorított kézzel bámulom a színes hajú lány
arcát. Teljesen falfehér, szürke szemei kifejezéstelenül a semmibe merednek. A
torkát felhasították, rászáradt vére barnán tapad a nyakára és itt-ott a haja
is beleragadt. Elfordulok a holttesttől és szorosan összeszorítom a szemem. Lépteket
hallok, és apám nemsokára be is
lép a kis helyiségbe.
- Ááá, látom felfedezted Hayleyt - bök a lány felé. - Róla is
szeretnék majd veled beszélni és int egyet a fejével, hogy menjek előre. Benyitok még egy ajtón, és egy
fegyverraktárban találom magam. A szoba közepéig sétálok, apám is jön utánam.
- Már beszélgettünk a 18. születésnapodról. Magát a küldetést csak
akkor kapod meg, amikor hivatalosan is betöltöd a 18. életévedet. De most
válassz magadnak, ezek közül a fegyverek közül, olyanokat, amikre szükséged
lenne a küldetésed során –vázolja fel apám a helyzetet. Bólintok és kelletlenül
közelebb lépek a tárolóhoz. Szívem szerint kirohannék az épületből. Gépfegyverek,
pisztolyok, kések sokasága sorakozik ott, felügyelt renddel. Egy polcot is
látok ott, és a sarkában meglátok valamit. Egy apró dobozka. Benyúlok érte,
ujjaim rögtön rá is kulcsolódnak az említett tárgyra. Kinyitom, egy poloskát és
egy nyomkövetőt találok benne. Hasznos dolog, de fegyvert is kell választani. A kések felé fordulok, ahol egy rögtön megragadja a tekintetemet.
Rozsdamentes markolatát belevésett minta díszíti, mintha csak nekem
készítették volna. Apám mondja, hogy válasszak egy pisztolyt is. Valamit most
kijelentenék. Utálom a pisztolyokat. Hogy miért? A pisztollyal lehet a
legkönnyebben ölni. Szinte irtózva nyúlok az egyikért, és amint a kezem az
egyikre rátalál, villámsebességgel teszem a többi választott tárgy mellé.
- Kitűnő választás - bólint apám komolyan. Kényszeredetten
elmosolyodom, mintha örülnöm kéne ennek az egésznek. Apám az egyik fölső polcról levesz egy tokot. Átnyújtja nekem, én pedig gyakorlott
mozdulattal teszem a helyére a fegyvereket.
- Mint már mondtam,
fogunk beszélgetni egy kicsit Hayleről. Vagyis pontosabban a telefonjáról,
amit te fogsz használni
már,
hiszen neki nem lesz már
rá
többé szüksége - mondja nyugodtan
apám
és
előhúz a zsebéből egy lapos fehér telefont, amely ki
kövekkel van díszítve. A lelkem mélyén feldúltan, és idegesen gondolom azt,
hogy ez lopás. De az apámat vajon ez érdekli? Nem. Úgyhogy ezt a
gondolatmenetemet most hanyagolom.
- Fontos lesz az, hogy
tartsuk a kapcsolatot, az alatt az idő alatt, amíg
te "elfoglalod magad". Egy nyomkövető
is lesz rajtad, úgyhogy
ne lepődj
majd meg. Ezen kívül gyakorolj többet, hisz nemsokára közeledik az első éles bevetésed. De gondolom ezt már magadtól is tudod. Több mondanivalóm nincs, elmehetsz -
fordul a szekrény felé. Magamban sóhajtok egy nagyot, megkönnyebbülésem jeléül.
Igyekszem minél gyorsabban elhagyni az épületet, ugyanis itt folyton olyan
nyomasztó érzésem támad, itt legbelül. A lábaimat egyre gyorsabban kapkodom, a
kis kunyhó felé, amelyben lakom. Nemsokára oda is érek és az ajtót olyan
hirtelen mozdulattal nyitom ki, hogy még én is meglepődöm rajta. Bemegyek a
házba, és újfent körülnézek az ismerős helyiségben.
Valahogyan, valamiért – már magam sem tudom, - eszembe jut Hayley meggyötört arca,
amely olyan fiatal volt, mint az a lepke, amely most bújt ki a bábjából, hogy
gyönyörű
pillangóvá változhasson. De ott van
az a szó.
Volt. Miért? Miért kell olyan ártatlan embereknek is szenvedniük csupán amiatt,
mert véletlenül erre a helyre tévednek? Miért kell bántani olyanokat, akik
ártatlanok és nem is tettek semmit? Miért kell az embereknek gyilkolniuk,
csupán szórakozásból? Miért kell Hayley szüleinek megélniük azt a szomorúságot,
amit nekem? Miért kell 18 évesnek lennem? Miért kell gyilkolnom? Miért vagyok
egyedül? Miért nem számíthatok senkire sem? Miért, ó miért, miért, miért? Mérhetetlen
szomorúságomban és elkeseredésemben beleütök egyet a téglafalba, bár tudom, ez
nem vezet sehová. De hirtelen abbahagyom. A tégla körül, - amelybe belebokszoltam-
nem volt habarcs. Meglepetten, de kíváncsian próbálom kivenni a téglát,
több-kevesebb sikerrel. Végül sikerült én pedig diadalittasan veszem ki, és teszem
le a földre. A tégla helyén egy nagyobb üreg volt. Beljebb nyúlok, és nemsokára
kitapintok egy régi, vastag levelet és egy kis erszényféleséget. Kiveszem,
leülök az ágyamra és lassú mozdulatokkal kezdem kibogozni azt a csomót, ami a
foszladozó borítékot tartja egyben. Megnézem a külsejét, de se feladó nincs
rajta, se címzett, így gyanítom, hogy a levelet szándékosan tette ide valaki. Kiöntöm
az ágyra a tartalmát és nem is hiszek a szememnek. 5 db. fénykép hullik az
ágyam takarójára én pedig óvatosan a kezembe veszem őket. Az első képen, rajta vagyunk mi,
hárman.
Anya Daniel és
Én.
Éppen
nevetünk
valamin, de hogy min, az már örökre titok marad. A második fényképen csak
Daniel van, ahogy felfelé bámul, azzal a két jóságos barna szemével. A szája
vége ravaszan felfelé kunkorodik, mintha épp jól mulatna valamin. A harmadik képen én vagyok, egy kicsi hatéves
kislány, szőke,
összefont
hajjal. Egy asztal felé
görnyedve
rajzolok és
kidugom a nyelvem. Az utolsó előtti
fényképet
veszem a kezembe, Dan van rajta, ahogy az ölembe hajtva a fejét, édesdeden
alszik. És itt már nem bírom tovább, rám jön a végeláthatatlan zokogás. A könnyeim egymás után folynak le az arcomon.
De erőt
veszek magamon és
magam felé
fordítom
az utolsó fényképet. Anya mosolyog a kamerába, ölében két gyermekével. Az a
szem, az a haj és az az arc… Úgy érzem, ez a kép örökre az emlékezetembe
ivódik, igyekszem minden egyes kis részletét belevésni, hogy soha, de soha ne
felejthessem el. Letörlök pár könnycseppet, és most a levélpapírhoz
fordulok, amin átlátszott a tinta, és a levél feladójának kacskaringós
kézírása. Olvasni kezdem, és egyre inkább belemerülök a tartalmába.
Kedves Amanda!
Mire a levelemet olvasod, biztosan nem leszünk már együtt. Vigyázz magadra és Danielre is! Most az nem fontos, hogy én hol vagyok, csak arra kérlek figyelj most rám! Amikor bekövetkezik a 18. születésnapod, egy szörnyű feladat vár rád. Amint elutazol, a célpontjaidat keresve, ne kövesd el a ráz bízott feladatot, hanem menekülj el! Menekülj el olyan messzire amilyen messzire csak tudsz, mert az életben nem lesz több lehetőséged erre. Valahogy próbáld meg elvinni Dant is magaddal, ne hagyd, hogy apád gyilkossá nevelje! A boríték mellett találsz egy kis erszényt, abban van 5000 font, annyi pénz, amennyit egész életemben összegyűjtöttem. Nem sok, de talán elég egy repülőjegyre San Franciscoba vagy esetleg Georgiába. Ha elolvastad, rejtsd el a levelet, hogy senki se találhassa meg! Szeretlek benneteket, soha ne veszítsétek el a reményt!
Sokszor puszil benneteket: Anya
Az utolsó két soron látszik, hogy Anyám kapkodva írta meg, mintha sietett volna. De vajon mi elől? A fantáziámat hívom segítségül. Hosszasan kifújom a levegőt és a szívemre szorítom a levelet. Lehunyom a szemem, és próbálom elképzelni ahogy anyám berakja a levelet a tégla mögötti lyukba. Még épp hogy visszacsúsztatja a téglát, de abban a pillanatban felsikít. Egy tucatnyi ember tódul be a házba és elrabolják Anyámat. A gyomrom összeszorul, és a tarisznyát veszem a kezembe, amiben egy pénzköteg lapul. Anyám biztosan sokat dolgozhatott, hogy ennyi pénzt össze tudjon gyűjteni. Még most is hálás vagyok neki. De szegény Anya! Akkor még nem tudta, hogy Daniel hamarosan utána megy. Ha meg tudtam volna akadályozni, hogy Daniel... Visszacsúsztatok mindent a borítékba, és azt a kis tarisznyába teszem, hogy egy helyen legyen az összes tárgy. A párnám alá dugom a "kincseimet" és akkor veszem észre, hogy a fekete, sötét égen, már előbukkant a Hold gömbölyded alakja. Halovány kékes fénye visszatükröződik a komódon hagyott képkeret üvegén. Ránézek a fotóra és mintha magát Danielt látnám a maga teljes valójában.
-Jó éjszakát Daniel- suttogom a szoba csendjébe és hagyom hogy magával ragadjon az álom. Az egyetlen dolog, amibe menekülhetek és amiben megnyugvást találhatok az életem elől.
Kedves Amanda!
Mire a levelemet olvasod, biztosan nem leszünk már együtt. Vigyázz magadra és Danielre is! Most az nem fontos, hogy én hol vagyok, csak arra kérlek figyelj most rám! Amikor bekövetkezik a 18. születésnapod, egy szörnyű feladat vár rád. Amint elutazol, a célpontjaidat keresve, ne kövesd el a ráz bízott feladatot, hanem menekülj el! Menekülj el olyan messzire amilyen messzire csak tudsz, mert az életben nem lesz több lehetőséged erre. Valahogy próbáld meg elvinni Dant is magaddal, ne hagyd, hogy apád gyilkossá nevelje! A boríték mellett találsz egy kis erszényt, abban van 5000 font, annyi pénz, amennyit egész életemben összegyűjtöttem. Nem sok, de talán elég egy repülőjegyre San Franciscoba vagy esetleg Georgiába. Ha elolvastad, rejtsd el a levelet, hogy senki se találhassa meg! Szeretlek benneteket, soha ne veszítsétek el a reményt!
Sokszor puszil benneteket: Anya
Az utolsó két soron látszik, hogy Anyám kapkodva írta meg, mintha sietett volna. De vajon mi elől? A fantáziámat hívom segítségül. Hosszasan kifújom a levegőt és a szívemre szorítom a levelet. Lehunyom a szemem, és próbálom elképzelni ahogy anyám berakja a levelet a tégla mögötti lyukba. Még épp hogy visszacsúsztatja a téglát, de abban a pillanatban felsikít. Egy tucatnyi ember tódul be a házba és elrabolják Anyámat. A gyomrom összeszorul, és a tarisznyát veszem a kezembe, amiben egy pénzköteg lapul. Anyám biztosan sokat dolgozhatott, hogy ennyi pénzt össze tudjon gyűjteni. Még most is hálás vagyok neki. De szegény Anya! Akkor még nem tudta, hogy Daniel hamarosan utána megy. Ha meg tudtam volna akadályozni, hogy Daniel... Visszacsúsztatok mindent a borítékba, és azt a kis tarisznyába teszem, hogy egy helyen legyen az összes tárgy. A párnám alá dugom a "kincseimet" és akkor veszem észre, hogy a fekete, sötét égen, már előbukkant a Hold gömbölyded alakja. Halovány kékes fénye visszatükröződik a komódon hagyott képkeret üvegén. Ránézek a fotóra és mintha magát Danielt látnám a maga teljes valójában.
-Jó éjszakát Daniel- suttogom a szoba csendjébe és hagyom hogy magával ragadjon az álom. Az egyetlen dolog, amibe menekülhetek és amiben megnyugvást találhatok az életem elől.
Nagyon jó!! Tehetségesen írsz!! :) Hamar hozd a folytatást!! ;)))
VálaszTörlésEz eszméletlen jó:))Már most imádom:DVárom a következőt nagyon.xx
VálaszTörlésJuj a kérdésekre a válasz lemaradt:
Törlés1.Az egész tetszik.Még nem találtam ehhez hasonló blogot.
2.Nem tudok olyat mondani ami nem tetszett volna.
3.Nagyon...ahogy már mondtam,már most imádom:3
Nagyoon joo!!!
VálaszTörlés1.Mindegyik rész joo mert izgalmas és nem tudni előre mi fog történni...
2.Kicsiit horror volt amikor megtalálta a lányt:D de mindegyik rész tetszett.
3.Nagyoon pedig még csak moost kezdődött..<3
Nagyon szép, és ügyesen fogalmazol *-* A kérdésekre a válasz:
VálaszTörlés1. Amikor megtalálta a lányt *-* Imádom a horrorisztikus eseményeket, ahhoz képest, hogy ennyire életvidám vagyok :"D De az csak kedvenc, az egész nagyon tetszik :) Cukii *-*
2. Amikor az apjáról volt szó... Brr... Beleborzongok >.<
3. Igen, de igazán írhatnál gyorsabban :P
hello
VálaszTörléshogy ne haragudj rám most írok
a válaszok:
1.az egész jó de az a legjobb amikor megtalálja a levelet az anyjától
2.nem tom az egész naon jó
3.meg vok vele elégedve csa léci írj gyorsabban
1.Az egész :D Főleg mikor megtalálja a levelet :)
VálaszTörlés2.Olyan nincs :D
3.Igen, de legyenek gyakrabban részek! :)
dejó :)
VálaszTörlésNagyon nagyon jó lett nekem tetszet ez a a rész, olyan megható de még is akcióval teli.Folytasd kérlek mert szerintem nagyon de nagyon jól írsz!
VálaszTörlés